Ma annyira eszméletlen szép nap volt, hogy "nem engedtük" délutáni aludni a gyerekeket. Reggel a szokásos totális felhős ég, aztán 10 körül valami égi porszívó vagy szagelszívó mindent eltűntetett. És a Nap csak sütött, de annyira, hogy a nem kis idő árán menedzselt udvarra menetelkor már volt vagy 11 fok árnyékban. (ez mostanában egyébként 5-6 szokott lenni)
Ennek ellenére Luca, az ösztönös ősanya esőruhába öltöztette a bringázni, motorozni vágyó gyermekeinket. De jó, hogy nem szóltam bele....
Vilmával hamar összemelegedtünk, így ő köszöni azonnal mély álomba is szenderült. Egy darabig még az új télikabátomat teszteltem, de aztán be kellett látnom, ez nem a megfelelő nap erre a feladatra.
Elindultunk felfedezni a környéket, már korábban láttuk az emeletről, hogy a dombtetőn aranyos házak kandikálnak a fenyők és nyárfák mögül. Mire felértünk a dombtetőre, igazi tavaszi idő kerekedett, le kellett vetkőznünk. Mennyire ciki lenne a vízálló kabátainkat összevizezni. Belülről :)
Szélcsend, és megközelítőleg 19,6 fok C. Ha most csukott szemmel csak idepottyintottak volna, nem mondtam volna meg, hogy Norvégiában vagyunk. Azt hittem, ilyenkor már élezni fogom a hólapátot.
A játszótéren a hangulat a tetőfokára hágott. Magyar szótól zengett a környék...
Hazafelé menet, a gyerekek találtak maguknak kiadó házat. Ez nagyon jópofa szokás errefelé, hogy a nagyházaknak itt van kicsinye, ahol a nagyházasok kicsinyei játéklakhatnak, amikor kedvük van. Persze színben és stílusban harmonizálnak, de hát nem esett messze a deszka a házától...
Jövetelünk előtt aggódtam a hírekből ismert ízetlen zöldségek és gyümölcsök miatt, de ez annyire nem is igaz. A magyar boltinál nem ízetlenebbek, persze a piacosokkal már nem tudnának versenybe szállni, no persze a tapolcai IlaMami (akit már egy ideje a dédi jelző illetne) kerti flottájától mindegyik újra csírázna.... a lényeg a lényeg, hogy a nagyszerű séta után annyira finom ebédet -zöldség levest galuskával- ettünk, mint otthon. Semmi vegeta vagy leveskocka, színtiszta alapanyagok + Luca. És ez nagyon jó.
Ebéd után Luca örömére megdőlt az állítás, miszerint Norvégiában nem lehet télen kintre teregetni, mert nem száradnak meg a ruhák. De.
Mondjuk a ruhák helyében én is az erkélyen akarnék száradni, szuper a kilátás a fjordra.
A Naplementével Z, a házigazdánk is visszatért otthonába. Szerencsére látványunk és létszámunk továbbra sem sokkolja. Ez mindannyiuknak megnyugtató :)
Mára ennyi, mármint vasárnapra. Hétfőn reggel belekóstolok az iráni zöldségesek norvég életébe. Nem anyira szakmai, de amíg az okosok elemzik az önéletrajzomat, addig sem árt egy kis helyi munkatapasztalat...
Sok sikert az első munkához!
VálaszTörlésBiztos vagyok benne, hogy hamarosan tudsz a szakmádban is dolgozni.
Hajrá!
VálaszTörlésHA nevetni vágytok, nézzétek meg az új albumomat a fácsén!
Ölelünk benneteket!
a.
Hajrá, Gábor, ügyesen! Luca, csoda szép vagy a teregetős fotón:) jó látni
VálaszTörlés