Almafesztivál

Azanyját neki! Hiszen már október van! Elmaradtunk, mint a borravaló.
Hogy május óta mennyi minden történt, azt most nem fogom leírni, mert keveseteknek van annyi ideje, hogy végigolvassa, így most csak egy rövid filmet hoztunk a lányokkal Gvarv nevű városból, ahol szombaton tartották a rendhagyó almafesztivált. Kirakodóvásárral, zenével, szórakozással....
Vilma is büszkén üdvözöl mindenkit, immáron ő is óvodából. Így hát a teljes gyermekflottánk közintézéményesült :)

Vízreszállás

Múlt szombaton kölcsönkaptam egy tengeri kajakot, amivel sikeresen bejártam a szomszéd fjord nagy részét. Nagyon szuper kirándulás volt, de az afféle férfias, kemény menet volt, szólóban.
A túra után bátorkodtam kijelenteni magamról, hogy tudok tengeren kajakozni, így hát tegnap kölcsönkértünk egy kétszemélyes kajakot, hogy Lujza és Róza is belekóstoljon az evezős túra szépségeibe.
Egyenlőre ők csak kényelmes utasok voltak, evező nélkül, egymás ölében a V.I.P. sorban, legelől.
Én pedig a második sorban kaptam helyet evezőlapát barátommal egyetembe. Egy apró öbölből indultunk, ahol szép nyugodt volt a víz. Ebben az öbölben van egy apró sziget, és úgy nagyjából 20 méterre van a stégtől, ahonnan indultunk. Már mindannyian a kajakban ültünk és az első lapátolás gyakorlatokat végeztem, mikor a gyerekek egyszerre kezdtek kiabálni, hogy: "ugye nem borulunk fel?" majd "nézd papa, milyen jó kis sziget, mi lenne ha ott kikötnénk!" Ennek a nagyszerű ötletnek persze nem mondhattam ellen. Így hát 23 másodperc evezés után kikötöttünk, szemlélődtünk, pisiltünk és még enni is akartak! Na mondom, ahhoz egy kicsit még mennünk kell, mert ilyen rövid távért nem jár jutalom falat. Ebbe beleegyeztek, aztán még ott a sziget mellett a kisvízben megmutattam nekik, hogy mennyire nehezen lehet felborítani ezt a hajót. Ez némileg megnyugtatta őket, így kihajózhattunk a kis öbölből. A nagymamák megnyugatatása végett írom, hogy part mentén haladtunk - ahol csak 5 méter mély a víz :)-  és a cél a sziget déli csücskét megkerülve az az öböl volt, ahová tavaly nyár végén jártak az ovisok strandolni. Ez kb. egy 1km-es útvonal, de amíg nem értük el az öblöt, addig elég hullámos vizen haladtunk. Miután Rozi is rájött, hogy nem én hintáztatom a hajót, ő is elfogadta a helyzetet és kezdte élvezni. Persze mikor végre felúszott a hajónk orra a homokpadra, boldogan pattantak ki és ugráltak a szilárd talajon. A sok izgalom után a szél elől a nádasba heveredtünk és jóízűen belakmároztuk, amink vót.
A visszaút idejére nagyon felerősödött a szél, így a lányok gyalog mentek vissza a stéghez, ahol aztán vártak engem. Jó, hogy nem velem jöttek, mert párszor becsaptak a hullámok, így legalább elmondhatjuk, hogy az első evezős túránkat megúsztuk szárazon!

ui.: A tenger megállíthatatlanul melegszik, már 5 fokos!!! :)

Tattara-ta, itt a tavasz!

És ezennel gratulálok, utolértem önmagam. Mondják ami késik, az nem múlik, és erről a tavasz is hasonlóképpen gondolkodik. Hát ennek örültünk a hétvégén. A hó olvad, a víz patakzik, rügy fakad és mindenfelől érkeznek a madarak. Reggelente már sirály vinyításra ébredünk, vacsoránál pedig Napfény a vendégünk.
Mindemellett lázas munkakeresésben vagyok, mert az új tulajdonos -a többiekkel együtt- engem is kidobott. Így hát idén tesztelem a norvég szociális hálót, de eddig csak elismerni tudom a kék keresztes zászlót.
Éhezni így sem fog a népem, de azér' be kéne fogni pár új lovat a réten!

Ave!

Titkon régóta ide vágytunk

... egy napon hát jött a direkt kérdés, de nem akárhonnan, egyenesen a toronyból. Nem mástól, mint a kék inges, aranyozott vállszegélyes kapitánytól: "Ønsker du å komme opp og kjøre ferge barna?"

Mivel magyarul még nem tud, így viking nyelven érdeklődött, hogy van-e kedve a gyerekeknek feljönni a hajóhídra, hogy átúsztassák a teknőt a túloldalra.

Persze, naná! - kajabál két száj. Én meg dörzsölöm tenyerem, mert a szülői kíséret kötelező ilyen helyen :)

Aztán mikor már fent vagyunk, magyarázni kezd és indulunk. Ez itt ez, az itt az, az ezt mutatja, emez meg azt. Tágra nyílt szemekkel nézzük a technikát, 64-től napjainkig látni itt mindenféle csodát. Ultrahangos radar búvár, elektromos piszka kormány, digitális műszerek, képernyőn a kis sziget. A fakormány meg jót mulat, mert mára ő az egyetlen, aki tudja, hogy a göncöl szekér mit mutat.