Hogyan induljunk neki?

Ez volt a legnehezebb kérdés, fontolgattuk, hogy én (Papa) előrejövök és bizonytalan idő alatt előkészítem a terepet. Ami egy albérletet és nagyon szerencsés esetben akár munkát is jelentene. De így benne van a pakliban, hogy akár 1 hónapot a család nélkül vagyok, Vilma pedig most van abban a fázisban, hogy egy hét alatt is rengeteget változik, így ezt nem igazán szerettem volna meglépni.

A másik verzió, hogy együtt jöjjünk és közösen keressünk új otthont. Ez sokkal drágább megoldás, mint az előző, de ha optimistán gondolkodom,  és sikerül belátható időn belül állást találnom, akkor nem igazán érdekel, hogy drágább volt az indulás.

A lényeg, közösen vágtunk neki az útnak (kb. 1 hét távlatából írok, mert korábban nem volt energiám írni). Gyorsan szervezett 3 éjszakás útvonalat készítettünk, amiben az első éjszaka volt fix Münchenben, Luca és Gergő egyetemi barátoknál, ahova nagyon jó volt megérkezni. Köszönjük nekik ezúton is a vendéglátást! A többi éjszakát távszervezésben anyukámnak köszönhetjük, Reklam: aki a veszprémi TUI utazásirodát vezeti. Puszi anya!

  A gyerekek a napi 6-700km-es autózást egész jól bírták, a nagyobbakat folyamatosan filmekkel láttuk el, és 2 óránál többet nem autóztunk egy huzamban. Parkolókban rohangásztunk egy kicsit mindig. A gyerekek nem hiszem, hogy össze adták volna a napi távolságokat, csak mi éreztük (PapaMama), hogy mennyire durván távolodunk.
A negyedik napon kompoztunk át Dániából Norvégiába, három és fél órás út volt, nyugodt vizen.
Drága Lucám (Mama) azon szomorodott el a hajón, hogy látta a sok vidám embert, akik Haza felé tartottak, mi meg mentünk bele a nagy semmibe, ahová egyébként nem hívott senki. Ez még nekem is torokgombócos érzés volt, ahogy mondta.

Az a legrosszabb, hogy ilyen szituációkba nem tudom megnyugtatni semmivel, mert igazándiból én sem tudom mi fog történni velünk 1 hét, 1 hónap múlva. Csak bízok és hiszek! És nyitva van a szemem, még alvás közben is ;)

Ami várt minket, az egy apró 20nm-es faház egy kempingben a fjord végében. Terv szerint innen nézzük majd a kiadó lakásokat és remélhetőleg nem kell majd sok időt itt töltenünk, mert 10 éjszaka árából egész hónapra tudnánk házat bérelni itt Norvégiában.

Parttól a harmadik.... Luca szerint tyúk ól

Ami –hogy finoman fogalmazzak- gátolt bennünket, hogy mosoly kerüljön az arcunkra, az az a tény volt, amikor kiderült, hogy nincs a házban fürdő, csak wc, mosdó és konyha. Zuhanyzó közös, tőlünk kb. 100 méterre másik házban. (A kemping weboldala írt fürdőt is, de az nem igaz. Hát ez van, nincs B opció)

De legalább egyben, balesetmentesen megérkeztünk! Ennek is örülni kell.

Ja, mikor jöttünk le a kompról, Rozi (3) így szólt: „Végre szabadok vagyunk!”