Repülni szeretnék

Meseszerű dolog történt velünk a hétvégén. (nekem mese, lányoknak meg természetes :)
Csütörtökön éjjel beneveztem magam egy jónak tűnő félmaraton hegyifutásra most szombatra.
Aztán pénteken az irodában azon vettem észre magamat, hogy nincs is igazán kedvem menni. Ha nem vagyok potenciálisan bent a legjobb háromban mi a fenének utazzunk 2,5 órát? A táj megvár, ha annyira kíváncsi vagyok rá, ezért nevezési díj ide vagy oda, szarok rá, lemondtam magamban. A lányokat otthon a hír persze nem igazán rázta meg, hogy másnap mégsem kell korán kelni és nem kell kocsikázni sem.
Miután ezt megbeszéltük, kicsivel később kaptam egy sms-t rég nem hallott -még az előző ovis- barátnő anyukájától, hogy itt vannak a környéken a nyaralójukban, szívesen találkoznának velünk szombaton. Hát volt ám nagy örömtánc, mikor megtudták a lányok, hogy Linea holnap jön hozzánk. Én is örültem nagyon, tiszta szívből, mert anno többek között emiatt a szoros gyerekbarát kapcsolat miatt is volt oly nehéz döntést hozni a szigetre való költözéssel kapcsolatban, erre tessék...

Szombaton így aztán Lineáék nálunk ebédeltek és nagyot játszottak a lányok. Kiderült, hogy a szomszéd szigeten van a nyaralójuk, kb. 6 perc motorcsónakkal míg átérnek és ahogy mondták, az egész nyarat itt szokták tölteni. Szóval annak ellenére, hogy látszólag eltávolodtunk, mégis közeli szomszédok lettünk! Első víziszomszédaink :)

Rozi is nagyon szereti Linea-t

De a mesénk nem ér itt véget. A másik nagy dilemmánk a szigetre költözéssel kapcsolatban a zeneiskola kérdése volt. Lujza már régóta vágyik arra, hogy hegedűlni tanulhasson, fel is vették a Skien-i zeneiskolába, de azt az elköltözés miatt le kellett mondani. A Porsgrunn-i zeneiskolába pedig májusban volt a hivatalos jelentkező, így nem mertük ígérni Lujzának, hogy lesz hely idénre.

Pénteken levelet kaptunk, mely szerint jövő kedden várnak bennünket ismerkedésre. Hurrá!

Miután Linea elment, Rozi elszomorodott, kérdeztem mit csinálna szívesen: Repülni szeretnék! Így a vasárnap körül nem sok kérdés maradt :)

Háló itt a torony. Felszállási engedélyt megadjuk!

Repülök!

Én is

Mami is

Én most egy kis mókus vagyok

Készül a vacsora

Rozi megtalálta álomtelefonját a tengerparton. És nem rózsaszín :)

Akit pedig mindez nem derített jobb kedvre, annak üzenem:

"Nem ég a ház, csak átépítjük!"

Gyerek sziget

A héten alkalmam nyílt az ovisokkal  és iskolásokkal több időt huzamosan együtt tölteni. Eddig csak pozitív értékelést kaptak az intézmények :) 
Szóval az egész ott kezdődik, hogy az alsósok és az ovisok termei ugyan abban az épületben találhatóak. Így Lujza és Rozi gond nélkül megölelgethetik egymást, ha éppen arra vágynak...
Az iskola Montessori elvekre épül, amit nem biztos, hogy el tudnék mondani magamtól,  ezért most egy Wikipediás változattal mesélném: „a gyermek tisztelete, mert Maria Montessori szerint minden gyermekben él a cselekvési vágy és a világ megismerésének igénye, ennélfogva biztosítani kell számukra a spontán, szabad tevékenység lehetőségeit, a megfelelő környezetet. A gyermek maga végezzen el mindent, ami fejlődését elősegíti, önmaga alkossa meg képzeteit, fejlessze érzékszerveit, építse fel tudatát. A nevelő nem 'informátor' hanem a tanulók individuális önművelési folyamatának hátterében tevékenykedő 'organizátor.' Az öntevékenységhez a pedagógiai célok megvalósításához szükségesek a nevelés tartalmát hordozó, önerősítésre, önfejlesztésre épülő speciális fejlesztő eszközök, amelyekkel a gyermek szabadon, saját időbeosztása szerint tevékenykedik, szem előtt tartva társai érdekeit.” Hát Lujzának ennél jobbat elképzelni nem tudnék. És ez látszik rajta, nagyon élvezi a tanulást, az új barátokat. 10-12-en vannak összesen alsósok, ők alkotnak egy csoportot és lenyűgöző, hogy milyen természetességgel segítik egymást. 
Az óvoda pedig nagyon hasonló elveken működő "natur barnehage", amiről korábban talán már esett szó. Egyik lényeges eleme, hogy a gyerkőcök idejük nagy részét a szabadban töltik és ha van rá lehetőség ott is étkeznek.
Rozival töltöttem egy délelőttöt hétfőn, amikor a reggeli éneklés és rövid játék után elindult a 12 kicsi törpe a jó időre való tekintettel strandolni. A szigeten sok apró öböl található, így a Nap állásától és a szélviszonyoktól függően lehet helyszínt választani.
Egy sűrűbben lakott helyen lévő mini strandra sétáltunk, ahol mindenki pillanatok alatt átvedlett fürdőruhába és kezdődött a játék. A gyerekek többsége a 6 méter széles homokos partszakaszt kotorászta de két elszánt kislány a 16 fokos vízzel nem törődve nyakig hancúroztak, és elég meglepő módon egyikünk sem a Rozi volt :) Mentőmellény mindenkinek állandó kelléke és kötelező viselete partközelben.
A levegő egyébként olyan 18-20 fok körül van és amikor nem fúj a szél, akkor egész melegnek tűnik, szinte nyárias :)
A fürdés után ovónénik előkapták termoszból a krémlevest, hozzá kenyér és már ment is a lakoma a parti padon!

Másnap, kedden túra napja volt az iskolásoknak és az ovisoknak közösen. Ide is kísértem őket, ami nagyon jó volt, mert már régóta vágytam rá, hogy kicsit bepillanthassak Lujza és Rozi norvég életébe. Szemerkélő esős, felhős időben hagytuk el az épületet, mindenki esőruhában gumicsizmában, kis hátizsákkal és persze a vággyal, hogy majd tán fürödhetnek is, mert a cél megint egy strand, de ezúttal át a kiserdőn, a sziget északi csücskébe.

Ilyenkor az ovónéniken óriás hátizsák, tele étellel plussz két iker babakocsi, ha esetleg elfáradna valaki, plussz a babakocsiban egy kupac mentőmellény. Szóval elég vicces karaván.

Útközben éneklés, bogyó szedés, tücsök-bogár megfigyelés. Nekem a gyerekkori cserkész emlékeimet idézi.

Mire a strandra értünk az eső elállt, de még bőven felhős volt az ég. De hát a gyerek csak a vizet látja... pár perc múlva a softshell dzsekimben ugrándozva a partól figyeltem a számomra már nem normálinak tűnő, fürdőző gyerekeket és közben azon mosolyogtam, hogy Magyarországon már a ködszitálásra is behajtották a gyerekeket az épületbe. 

Lujza és Rozi kivárt, amit nagyon jól tettek, mert egy óra múlva kisütött a Nap és valóban strandolás közeli idő kerekedett. Addig pedig még egy hattyú is meglátogatta a boldog kis csapatot!

Kékben Maija-Liisa finn származású tanítónéni 

És végre kisütött a Nap