Semmi extra, csak szép

Tegnap gyönyörű napos időre ébredt Norvégia nagy része. Már ahol felkel a Nap...
A reggeli fényjáték okozta tobzódást nem gondoltam, hogy fogja még tetézni valami.
Erre munkából indulván akkora Holdat láttam kelni a fák mögül, hogy majdnem megijedtem.
Gyönyörű nap volt! Pedig semmi extra nem történt... :)

Jó reggelt emberek!

Újból tél

Bő egy hete átlag -10 fok volt, de teljes szárazság. A gyerekek örömére csütörtökön esett kb. 1 cm hó, amin óriási lelkesedéssel próbáltak csúszkálni, de nem sok sikerrel. Eddig a nagy hidegnek két előnyét láttuk: 1. amikor jégkrémet veszek, nem kell aggódnom, hogy felolvad mire hazaérek 2. elkezdett befagyni a tenger, amit közelebbről is megvizsgáltunk szombaton egy jó kis túra keretében. Útközben a lányok kipróbálták a jégmászást is, de megfelelő felszerelés híján nem jártak sok sikerrel. A strandon is sok érdekes képződménnyel találkoztunk. Mivel csak a talaj felső rétege fagyott, ezért a rengeteg nedvesség továbbra is szivárog a talajból, ami azonnal meg is fagy. Így óriási jég dudorok keletkeznek, melyek elég jó természetes játszótérként szolgálnak.
A túra után beugrottunk egy röpke másfél órára az iskola tornatermébe, ahol házi vásárt rendeztek. Házi ételeket és gyapjú ruhákat árultak, valamint a gyerekek rajzaiból szerveztek kiállítást, és persze a kiállított képeket meg lehetett vásárolni. A befolyt összeget teljes egészében a gyerekek jövő beli programjára fordítják majd. (És ez mennyivel kedvesebb megoldás, mint ahogy a magyar ovinkban volt, ahol minden hónapban kötelezően ajánlott volt egy adott összeget befizetni az alapítványba az ebédpénz mellé...)
Én is vásároltam egy eredeti Magyari Lujza Gizi színes, A2-es festményt, egy kisebb bevásárlás áráért. Így Lujza elindult az "art-business" útján, első menedzsre pedig maga az osztályfőnöke :)

Olyan fura, még csak 4 hónapja, hogy ide járnak, de úgy tűnik, mintha már évek óta ehhez a közösséghez tartoznának. Mindenki tudja a nevüket, már megfordultak jó néhány zsúrban. Keddenként továbbra is túra napjuk van. A gyapjú aláöltözet már kötelező eleme a ruhatárnak. Lujza és Róza is napközisek már egy bő hónapja, így mindenkinek több a szabadideje. Fantasztikusan jó érzés, hogy amikor 2-kor véget ér az iskola a Lujzának, akkor az apró épületen belül csak átsétál a Rozihoz és együtt töltik a hátralévő időt. Ez a lehetőség még itt Norvégiában is egyedi, amiért nagyon hálásak vagyunk.
Reggel Rózának néha udvarolni kell, hogy maradjon, viszont délután meg könyörögnöm kell, hogy induljunk már haza. Már azt is mondta, hogy egyszer aludjunk majd az oviban... vicces :)
Lujzáék már többször voltak Oszlóban múzeumban és voltak már egyszer Dániában is, ahová nagyon fura volt elengedni, mert ott alvós túra volt. Egy dán iskolában aludtak, ahol dán iskolások látták őket vendégül, de alapvetően egy tengermúzeumba látogattak, ami kapcsolódott az aktuális tananyaghoz.
Amit tudnak, azt megtapasztalják és ezt nagyon jó látni. Egyenlőre jónak tűnik ez a Montessori pedagógia! Továbbra is azt mondom, itt én is lennék újra diák.

A norvég természetesen mindenkinek egyre jobban megy, de lassan Lujza lesz a legprofibb. Szinte már minden szót képes elolvasni, függetlenül attól, hogy érti-e vagy sem. Többször fordult már elő, hogy Lujza fordított, amikor nem értettem például a barátai kérdéseit. És ezt ő roppant mód élvezi, hogy van amit ő jobban tud, mint a papa. Úgyhogy jól eljátszunk :)

Aztán elérkezett a vasárnap reggel. És végre óriási hóra ébredtünk, sőt egész nap esett!

Lujza volt a leglelkesebb, aki több órát bírt odakint. Fogta a szánkót és lesétált az iskolához, ahol a barátaival játszott. Jó volt, hogy nem kellett miatta aggódni.

Délutánra vendégeket vártunk, mert karácsonyi díszkészítő vendégséget szerveztünk. Ételről, italról mi gondoskodtunk, a többieknek csak alapanyagokat kellett hoznia. Ovis és iskolás barátok jöttek a szüleikkel (2 család). A gyerekek többségben voltak :)

Nagyon jó volt megvendégelni őket, mert eddig akárhány születésnapon voltunk, mindig virsli volt vatta puha mű fehér kenyérrel meg ultra ételszínezett sütemény. Na de bezzeg most, igaz, hogy nem szülinap volt, mégis kitettünk magunkért. Pizza teljes kiőrlésű tésztából és torta, amit ciber Ági magyar barátunktól tanultam a héten, aki egészen belemélyedt a nyerstémába...

Ha jól emlékszem, még soha életemben nem sütöttem tortát. A vicces az, hogy ez továbbra is igaz, mindjárt leírom, hogyan készült, de előtte néhány kép:

Szóval nem is tudom, hogy mandulás-csokis-epres-gránátalmás tortának, vagy inkább gránátalmás-epres-mandulás-csokisnak nevezzem?! Copyright Czelfrida :)

1. Kopassz meg 4dl mandulát (24 órás wellness fürdőzést követően)

2. Magozz ki hozzá 2dl datolyát

3. Zúzd össze őket, ebből lesz a nyerstorta tészta
4. "Kikókuszreszelékezett" torta tálba nyomigasd laposra a masszát
5. Aztán mi kókuszzsírt melegítettünk folyóssá, azt kevertük össze tiszta kakaóval, agave sziruppal és egy kis kesudióval, majd leöntöttük vele a tortánk alapját
6. A még híg csokiba eper és gránátalma darabkákat szórtunk
7. Ennyi. Kész. Nyami!

Mindenkinek ízlett és 11 emberből egy hagyott maradékot ;) Érzem, erre rá fogunk szokni!
A sodrófás kép már a pizza!

Búcsúzóul néhány életkép, és

mindenkinek jó karácsonyi készülődést!

Vilma előszeretettel szórja tele a poharát mindennel -ez esetben sajttal és karkötővel- majd ezt követően jóízűen iszik. Ízlések és pofonok...

Pá

Norvégia Királyság

Tegnap este húgoméknak köszönhetően Oszlóba érkeztem és itt töltöttem az éjszakát. Ma, péntek reggel pedig felkerestem Sverre barátomat, aki egyben kollégám is a cégben, azonban oszlói. Csupán a munka miatt tölti a hét nagy részét Porsgrunnbe, a pénteket már otthonról menedzseli. De már ez sem tart túl sokáig, mert október végétől búcsút int nekünk és itt Oszlóban folytatja pályafutását. Sokat kellett csiszolódnunk, mert cégen belül "versenytárs" volt, ugyanis ő is terméktervező. Három évvel fiatalabb nálam, ennek ellenére tőle is tudtam mit tanulni... Most meg már érzem, hogy hiányozni fog! A sok hülyeségével együtt :)
Na mindegy, most már legalább tudom hol lakik, és legalább Oszlóban is van egy lokál patrióta barátom! Egész nap tekeregtünk a városban, ami igazán nagyszerű hely! Hasonlóan jó Budapesthez, csak éppen kisebb, így kényelmesebb bejárni. Itt is közel a természet, dombok övezik és múlt és jelen szoros összefonódásban festi az utcaképet. Ettől színes és izgalmas minden, nincs két ugyan olyan utcasarok.
Itt a rohanás még nem egyenlő mások eltaposásával.
Oszló dombjai réges-régen legelőknek és gazdaságoknak adott otthont. Mára a legelők beépültek, azonban a gazdasági épületek többsége fennmaradt és szerves részét képezik a városképnek. Sverre otthona közelében is található egy 1650-ben épült tanya, ami ma antikosként üzemel. Piszok drágán lehet kapni régi ajtókat, ablakokat, kilincseket, rozettákat stb...de legalább az áruk mellett lelkük is van.

Jobbra a gazdasági épület, balra régebbi lakóházak. 

Egy-egy kilincs kb. 40.000HUF

Itt trend helyett, rend a lelke mindennek!

A káprázatos kilincs bazárt követően leakasztottunk magunknak két bér bringát a rendszerből és azokkal ereszkedtünk alább a nyüzsgő városi életbe. Útközben találtam egy pont Rozinak való házat :)

Tagsági díj 4000HUF/év! Ez elég jó motiváció.  Felvételt követő 3 órán belül le kell tenni a kb. 50 belvárosi állomás valamelyikén.

Úgy rózsaszínű, hogy nincs Barbie szaga, így kedves

Átgurultunk a felrobbantott kormányzati negyeden, ahol meg kellett állnunk mert valami nagyon mély kisugárzása van. A deszkákkal fedett ablakok sokkal többet rejtenek, mint üres helyiségeket. Ezek nem csak épületcsontvázak, ezek az emberi lélek legsötétebb részeinek tükrei is. Még ha nyüzsög is a város egy utcával odébb, itt csend van. A hírekben nem látszódott a pusztítás mértéke, pedig tornyosul. Itt sokkal nagyobb a kontraszt a múlt és jelen között. Még ma is hallani a falak között a robbanás és sikolyok hangját. Ez a borzongató, nem is a látvány.

A rövid elgondolkodás után ereszkedtünk tovább, közelítettünk tenger szinthez. A szűk kis utcákon keresztül  egyszer csak kiértünk Oszló sétálóutcájára. Nagyon érdekes volt hirtelen a sok ember látványa, és a pláne, hogy valahogy most jól esett ennyi ember közé pottyanni.

Háttérben a "Slott". A királyi család palotája.

"Storting" direktbe fordítva: "Nagy dolgok". Otthon ezt hívjuk parlamentnek.

Aztán ha már Norvégiában vagyunk, megvacsoráztunk egy japán étteremben. De talán majd Japánban sor kerül egy norvégra is :) Aztán elbúcsúztunk. Sverre haza én meg vissza a városba, csak kicsit villamosozni meg ilyenek, mert ezt mindig is jó játéknak tartottam. Felülni valamire, aztán hagyni, had menjen, majd érünk valahová, közben meg nem kell mást tenni, mint élvezni a kilátást! Így keveredtem este 8-kor a Vigeland Parkhoz, ahová nem jutott túl sok közvilágítás, de nagyon kíváncsi voltam az ember szobrokra. Sokan mondták már, hogy milyen különleges és érdekes ez a hely, de nem tudtam miért.

És tényleg az! Hihetetlen mély érzelmeket hordoznak. Meztelenek mind egy szálig, de a testi ideál tükrözése egyáltalán nem központi téma, mint pl. az itáliai Dávid és barátai esetében. Itt a lényeg az érzelmek megjelenítése gesztusokon, mozdulatokon keresztül, úgy, hogy a testi részletek minimálisak. A férfi és nő, a férfi és férfi, a nő és nő, az öreg és fiatal, az anya és gyermek vagy apa és gyermek érzelmi kapcsolatának megjelenítése, ráadásul maga a formát öltő anyag (bronz vagy kő) statikus és rideg. Lenyűgöző. A művészet, mint az emberi lét metaforája! Jó érzés ilyen perspektívából is szembesülni, hogy mi az ami emberré tesz bennünket!

Ez a hely legalább még egy kört megér világosban :)