Papa most süt a nap. Lemegyünk a "sranra" gumicsizmában?

"Ígérem nem leszek vizes, csak kicsit belemgyek a tengerbe." - Rozi

Ma annyira eszméletlen szép nap volt, hogy "nem engedtük" délutáni aludni a gyerekeket. Reggel a szokásos totális felhős ég, aztán 10 körül valami égi porszívó vagy szagelszívó mindent eltűntetett. És a Nap csak sütött, de annyira, hogy a nem kis idő árán menedzselt udvarra menetelkor már volt vagy 11 fok árnyékban. (ez mostanában egyébként 5-6 szokott lenni)
Ennek ellenére Luca, az ösztönös ősanya esőruhába öltöztette a bringázni, motorozni vágyó gyermekeinket. De jó, hogy nem szóltam bele....

Vilmával hamar összemelegedtünk, így ő köszöni azonnal mély álomba is szenderült. Egy darabig még az új télikabátomat teszteltem, de aztán be kellett látnom, ez nem a megfelelő nap erre a feladatra.

Elindultunk felfedezni a környéket, már korábban láttuk az emeletről, hogy a dombtetőn aranyos házak kandikálnak a fenyők és nyárfák mögül. Mire felértünk a dombtetőre, igazi tavaszi idő kerekedett, le kellett vetkőznünk. Mennyire ciki lenne a vízálló kabátainkat összevizezni. Belülről :)

Szélcsend, és megközelítőleg 19,6 fok C. Ha most csukott szemmel csak idepottyintottak volna, nem mondtam volna meg, hogy Norvégiában vagyunk. Azt hittem, ilyenkor már élezni fogom a hólapátot.

A játszótéren a hangulat a tetőfokára hágott. Magyar szótól zengett a környék...

Hazafelé menet, a gyerekek találtak maguknak kiadó házat. Ez nagyon jópofa szokás errefelé, hogy a nagyházaknak itt van kicsinye, ahol a nagyházasok kicsinyei játéklakhatnak, amikor kedvük van. Persze színben és stílusban harmonizálnak, de hát nem esett messze a deszka a házától...

Jövetelünk előtt aggódtam a hírekből ismert ízetlen zöldségek és gyümölcsök miatt, de ez annyire nem is igaz. A magyar boltinál nem ízetlenebbek, persze a piacosokkal már nem tudnának versenybe szállni, no persze a tapolcai IlaMami (akit már egy ideje a dédi jelző illetne) kerti flottájától mindegyik újra csírázna.... a lényeg a lényeg, hogy a nagyszerű séta után annyira finom ebédet -zöldség levest galuskával- ettünk, mint otthon. Semmi vegeta vagy leveskocka, színtiszta alapanyagok + Luca. És ez nagyon jó.

Ebéd után Luca örömére megdőlt az állítás, miszerint Norvégiában nem lehet télen kintre teregetni, mert nem száradnak meg a ruhák. De.

Mondjuk a ruhák helyében én is az erkélyen akarnék száradni, szuper a kilátás a fjordra.

A Naplementével Z, a házigazdánk is visszatért otthonába. Szerencsére látványunk és létszámunk továbbra sem sokkolja. Ez mindannyiuknak megnyugtató :)

Mára ennyi, mármint vasárnapra. Hétfőn reggel belekóstolok az iráni zöldségesek norvég életébe. Nem anyira szakmai, de amíg az okosok elemzik az önéletrajzomat, addig sem árt egy kis helyi munkatapasztalat...