Varja a köbön - 2. rész

(Ez most több epizódos történet, mert csak a nálam majdnem okosabb telefonomról tudom írni a bejegyzéseket, és nem egyértelmű hová kerülnek a beillesztett képek a szöveghez képest.)

Szóval a gyerekek nagyon élvezték az óriás kertet és az állatokat a szomszédban. A ház óriási, de egy szem bútor sincs benne, valamint a fűtése kíván némi fejlesztést.

De majd ha belaktuk milyen jó lesz, hitegettük magunkat... Megállapodtunk a tulajjal de még kértem időt, hogy átnézzük a szerződést. Ettől függetlenül kaptunk kulcsot, hogy el tudjunk kezdeni költözködni. Elég hamar sikerült ingyen elvihető bútorokat szereznünk - errefelé az a szokás, hogy a megunt dolgokat felteszik az internetre és aki leghamarabb lecsap az viheti. Ha valaki nem túl válogatós, akkor simán ingyen be lehet rendezni egy lakást.

Azonban néhány nap után szembesültünk azzal a ténnyel, hogy bármilyen szép is a környezet, hiába van Henrik Ibsen háza 500 méterre tőlünk, ez a ház túl elavult és túlságosan érződik az előző tulaj cigaretta füstjének maradéka, hiába festették át a falakat a nyáron masszívan olajfestékkel. Egyszerűen kellemetlen a házban tartózkodni.

Így arra jutottunk, hogy visszalépünk. Annak ellenére, hogy még nem írtunk alá semmit, szóban már megállapodtunk, ezért nagyon kellemetlen volt közölni a tényt a tulajjal, aki egyébként egy baromi szimpatikus krapek. Érzetre tisztára olyan volt a beszélgetés, mint amikor egy lánnyal kell szakítani, csak itt még azt sem lehet mondani a végén, hogy de azért barátok még lehetünk.... Na mindegy. Túl vagyunk rajta.

Persze mielőtt visszaléptünk, újra felvettük a szigettel a kapcsolatot, hogy van e még szabad hely és kiadó e még a ház, amit az egyik óvónéninek bérelt az iskola. És meg volt! És nem is kérdeztünk részleteket, vasárnap átköltöztünk. Már lassan egy hete itt vagyunk, Lujza már 4 napja iskolába jár, ami a háztól kb 500 méter és már másnap kérte hogy egyedül jöhessen haza. És jön és nagyon vidám és nagyon jó érzés. Lakásról még egy szem szerződésünk sincs, de rajtunk kívül más nem is akart ide hazajönni ;-)

Egyenlőre a hely jellege és a meleg idő miatt

egyenlőre olyan, mintha nyaralnánk. Ja és a ház itt teljesen bútorozott így amit eddig gyűjtögettünk azt hamar tovább is osztottuk, ahol szintén nagy boldogságot okoztak. Milyen jó ez így! A komp 8 perc alatt átvisz a szárazföldre és onnan még fél óra bringa vagy 15 perc kocsi a munkahely. Az autót legtöbb esetben mindenki a szárazföldön tartja és csak gyalogosan jön át szigetlakni. Lucát már munkalehetőséggel kínálgatja az iskola igazgató. De egyenlőre csak ébredezünk és Rozit készítjük az új ovis környezetre. Most kicsit újra kezdünk itt mindent, de remélhetőleg a gyerekeknek nagyszerű lesz itt cseperedni. Na majd meglátjuk! Holnap megyünk lomis piacra! Hátha találunk valami jó kis kincset :-) Jó éjt!

Varja a köbön

Akkor most onnan folytatom, hogy megérkeztek a lányok is. Hazulról otthon jöttek ha egész pontosan akarok fogalmazni. Jó végre megint együtt!
Kb másfél hét volt iskola kezdésig. A legfőbb feladatunk pedig a "költözés új helyre" volt.

Na de akkor hova???

1. Opció: Korábban már jártunk egy apró szigeten az Eidanger fjord közepén, ahol kb 400 ember él. 2 négyzetkilométer és 1000 méterre van a szárazföld. Komp 40 percenként és nincs bolt. Olyan mint egy nagy kemping, csak sátrak helyett házak vannak. Viszont ami a legjobb, hogy montessori iskola és ovi az van.

2. Opció: közel a már megszokott helyünkhöz egy farmház. Óriási kerttel, gyümölcsfákkal, szomszédban legelésző tehenekkel. Rozi maradhatna a megszokott kedves kis oviba, Lujza pedig egy hagyományos iskolába járhatna, hagyományos módon, ahogy annak idején azt mi is tettük.

Lányok érkezése utáni napon azonnal megmutattam nekik is a farmot, aminek lenyűgöző környezete van és a mindennapjaink sem változnának meg gyökerestül.