Tegnap Luc elvitte kocsival Lulu bringáját is az oviba és délután együtt tekertünk haza. Nagyon ügyes volt, habár néha nézelődés ürüggyel leszállt és tolta kicsit, főleg amikor emelkedett :)
A hétvégénket a jó időre való tekintettel egyik kedvenc helyünkön töltöttük, Valebø-ben. (itt szoktam telefont úsztatni). - Gábor itt most elvesztette a fonalat, eldobta a tollat, én folytatom, vagy csak írom tovább - Szombaton Z Skóciában élő unokaöccsei voltak a játszópajtások, szintén magyar gyerekre éhezve... "Ez jó nap volt, ugye? Nagyon jó!?"
 |
| Virslit sütögető betyárok |
 |
| Játékbaba a múlt századi pokrócon |
Vasárnap is Valebø, más társaság, napsütés szélvihar nélkül, tűz sütnivalók nélkül. Gyerekfej is sütnivaló híjján, belevezette a hozzája tartozó lábakat a vízbe. Csak térdig, esőnadrág, gumicsizma - de a víz az itt is olyan, hogy befolyik, csordogál, szivárog minden lehetséges résen.
Nem múlik rólam a túrista-fíling, de nem baj most megtartom a Budapest felé repüléshez útiláz- félének. Aztán jó lesz visszafelére is. Kirándulás az egész élet, móka és kacagás, a helyszín opcionális, csak aprócska részlet. Meg díszlet.
 |
| Napozni, délre menni, gumicsizmát, esőnadrágot szabadságolni... |
Rózánk szókincse a számára fontos dolgok mentén rohamosan bővül norvégul is: "Jó reggelt Liv! Szép lány vagyok, rózsaszín a pólóm, lila a szoknyám. Ügyes Rozi. Éhes vagyok." Ezt múlt héten darálta el a drágám egyik reggel tökéletes kiejtéssel. Lujza morogva annyit kérdezett: "Honnan tud ennyi mindent mondani?"
Ő még csak gyűjtöget. Majd később fog megszólalni, ha lesz elég szava arra, amit meg akar osztani másokkal.
Szépreményű Róza Lili kisasszony széleskörben elismert stylist lesz, mire felocsúdunk. Nem ritka, hogy hangulattól, széljárástól, parányi foltoktól, az ég színének változásától, hirtelen felindulástól, s még ki tudja mitől vezéreltetve naponta akát ötször is átöltözik. Én természetesen csak segíthetem. No nem a választásban, meg a komponálásban, csak a technikai részletekben. Hogy el ne vesszen a póló ujjában a keze, vagy a kőkemény spiccelés ellenére nehogy elakadjon egy borsószem méretű lábujja.
"Elfogyott a lózaszín póló. Nem baj, Mama, majd ezt a citlomszálgát kinevezzük szötétlózaszínnek. A sziválványosz halisznyámhoz az isz illik."
"Szelinted Mama, a kanál, amit választottam, illik ahhoz a zöldhöz, amit a tejfölöspohár oldalára festettek?"
Vilma kúszik-mászik, mikor hogyan sikerül. Kergetjük egymást a konnektorok dzsungelében, mert ez az a fajta villásnyelvű gyermek, melyből több a világon nincsen, hogy nyelvvel megy neki a dugaljnak, s imigyen jogos a félsz, hogy a visszaszívott nyála megrázza.
 |
| Akkor is megetetünk! |
 |
| Szép, Notodden |
 |
| Lábon álló régi lakóház |
 |
| és ikerített változata |
 |
| Ilyen meleg volt! |
 |
| Lujza volt a túravezetőnk, az ovitól indulva megmutatta, merre kirándultak legutóbb |
