Jó fejek vagyunk mi magyarok, de a norvég se kutya

Hello, itt Papa!
Lehet, hogy már írtuk, nem tudom, de még anno pénteki megérkezásünk alkalmával az a szerencsés helyzet állt elő, hogy rögötön vasárnap hivatalosak voltunk az "Első környéken élő magyarok" találkozójára. Kb. 12 embert kell elképzelni, ki-ki  a maga kompániájával. Volt norvég is magyar is. Azóta egy hét telt el, és mindenki azon ügyez, hogy valami állást kerítsenek nekem. Mindenki küldi tovább az anyagomat a potenciális ismerőseinek. És ez még semmi! Azóta szerintem már nagyjából mindenkinél fürödtünk legalább egyszer :)
Szóval ez nekem nagyon kellemes csalódás, ilyenre abszolút nem számítottam. Most ők tartják bennünk a lelket.

Z az építőmérnök, az egyik magyar srác, aki mellesleg a BME-n évfolyamtársam volt, csak akkor még nem tudtunk erről, kempingfaház-szállásunk árának hallatán felajánlotta két hálós lakásának egyik hálóját számunkra, amíg nem találunk albérletet. Mi jól nevelt magyarok ezt eleinte hebegve-habogva köszöntük, hogy átgondoljuk. De hát 3 gyerek+szülők, tudja mit vállal be? Aztán eltelt két nap úgy, hogy a kisházból neten vadásztam az albérleteket és folyamatosan a szemem előtt volt az 5200 koronás (280.000HUF) számla, amit az első heti tyúkól-szállásért fizettem, hát mondom nem vagyunk normálisak, ha nem fogadjuk el a felajánlását. Ennyi pénzből egy hónapig tudom etetni a családom itt Norvégiába, hát most Z-t is mi fogjuk :)

Búcsúzunk az aprócska kövektől, amiket már csak a moha tart össze,
de magabiztosan őrizték "hajónkat" és a tyúkólat is

Így holnap búcsúzunk a helytől, ami valószínűleg kult lesz a jövőben. Ma délelőtt a lányokkal még óriási homokozós bulit csaptunk a parton, mert eddig nem látott apály volt és akkora homokpad várt minket, hogy nem győztük ásással.

Persze az esőruhában, csizmában való strandolás sem maradt el, amit nagyon élveznek, mert tudják, hogy úgy sem tudok utánuk menni, mert nekem nincsen csizmám :)