Még egy kicsit erről a télről

Télen a borravaló nem divat, ezért néhány bejegyzés elmaradt!

Összességében elmondhatjuk, hogy hidegebb, hosszabb és fehérebb volt, mint a tavalyi. Ami jó volt, mert így tényleg tél volt.
Tehát egyszer volt, hó az volt, így mentek a lányok túrázni a már jól megszokott keddi túranapjaikon. Persze nem a Himalájára, csak ide a sziget dombjára, de ez nekik oly mindegy, a lényeg, hogy bandába.
Mitagadás, megirigyeltem őket, így míg fehérlett a táj, én is nekivágtam legidősebb segédemmel. Hátizsákban minden, ami kell éhség ellen: levespor, fazék, gyufa és amivel aprítunk, a rövid nyelű túra balta.

Először is rakjunk tüzet. Ha ez nem jön össze 20 perc alatt, felejtős a lakoma. Árgus szemekkel vadásztuk a száraz ágat, de méteres hó felett ritkaság számba járja. De azért összejött egy kisebb kupac, ami épp elég lett, hogy megolvasszunk 10 marék havat. Mikor már gondoltuk, na ezt fújhatjuk- akkor kezdtek rá a buborékok a fazék alján pattogni.

Ho-hó Lulukám, nem maradunk éhesen! Azt mondja az írás: forrástól számítva 5 percig keverjed, aztán szervírozd és lapátold kedvedre!

Hát így történt aként a miként, hogy vagy 40 percig fújtattunk pengén a tűzrakó mentén.
Volt a végén evés-ivás mulatás, de otthon azé' rendeztünk egy emberesebb lakomát :)

Aztán voltak napok, mikor a szigeti fauna helyett, jobb lett volna egy szauna, hogy ne csak parton állva piszkáljuk az úszó jégtáblákat.

Ahogy mondtam, ez már a múlt, mára tavasznak örvendünk, habár még csak rügyek formájában, de mingyá erről is írok, csak új lapot töltök a pohárba.

Üdv Néktek