Vonatunk kattogó zaja

Reggel Lujzával és Rózával időben keltünk, mintha iskolába-óvodába mennénk. Reggeli közben összeraktunk egy gyors úti csomagot és irány a Skien-i vasútállomás. A mai nap attrakciója vonatozás volt. Már régóta vágytam norvég havas hegyvidéket szemlélni meleg vonatból. Hát most a gyerekeknek is kedve akadt, így Nottoden-be váltottunk jegyet. Apró vonat ált be az állomásra, magyarul afféle „Zsuzsi-vonat”, de még annál is kisebb, ugyanis egy szerelvényből állt az egész. Nem éppen egy mai darab, de kellően tiszta ahhoz, hogy a lányok hamar nekilássanak az ülés előtt a földön a nagy lovas játéknak. Kisbőröndből előkerültek hercegnők és királyok. Vonatunk hiába zakatolt gyönyörű hófödte sziklák és befagyott tavak között, a lányok már egy egészen más birodalomban jártak. Én gyönyörködöm az ablakon át, ők pedig boldogan vendégelik egymást tündérpalotáikban. Nem telik bele egy óra és már sietve öltözünk. Balerinaszoknyára anorák, pulcsi, kesztyű, sapka, csizma. Szinte olyan ez, mint a Forma 1-es boksz utcában, csak kevesebb a szponzor.

A vonatról leszállva aztán nagy nevetés. Felesleges volt így sietni, vakvágányon állunk, innen az előre már csak hátra.

Nottoden egy régi iparváros, amiből már csak a város állja a sarat, pontosabban a havat. De, hogy ne legyen olyan unalmas, tettek ide egy főiskolát is, így az utcán a járókelők átlagéletkora kellemesen fiatalos. A helyi uszoda késő délután nyitásának köszönhetően gyakorlatilag konkrét terv nélkül érkeztünk ide (is). Rozi hamar feladatot adott apró csapatunknak. Keressünk vécét, mert pisilnie kell! Mivel az állomás egy jegy automatából, egy peronból és egy esőfogó tetőből állt, ezért intenzív bandukolásba kezdtünk. Szerencsénkre 300 méteren belül belebotlottunk a városi könyvtárba, ami tökéletesen kielégítette igényeinket. A könyvtáros hölgytől megtudtuk, hogy egy galérián kívül más látogatni való nincsen, de nyáron sokkal izgalmasabb. Közben Lujza határozott norvégsággal megkérdezet, hol vannak a gyerekkönyvek. Így az elkövetkező egy óránk sorsa hamar megpecsételődött. Nagyszerű gyerekolvasó sarokra bukkantunk az emeleten. Kis fotelekkel, asztalokkal, székekkel és babaházzal! Mindenki hamar talált magának való elfoglaltságot. Igazi intellektuális család benyomását kelthettük külső szemlélő számára. A városra tervezett 3 óránk majd fele gyorsan elszállt, és olvasás közben az éhség is gyorsan felüti a fejét. Nosza rajta, kerítsünk egy jó kis helyet, ahol ehetnénk. Nem kellett messze mennünk, a könyvtár mögötti téren Cafe Felicia várt bennünket, ahol némi meleg ételt is szolgálnak. A kakaó senkinél sem volt kérdés. Itt is hamar eltelt az idő, de jól feltöltődtünk. Az utolsó 10 percben szaladtunk vissza az állomásra. Összesen nem sétáltunk többet 800 méternél, ezért kissé vicces kirándulásnak nevezni, de jó móka volt, annyi biztos, és ez a lényeg!