2012. szeptember 10., hétfő

Repülni szeretnék

Meseszerű dolog történt velünk a hétvégén. (nekem mese, lányoknak meg természetes :)
Csütörtökön éjjel beneveztem magam egy jónak tűnő félmaraton hegyifutásra most szombatra.
Aztán pénteken az irodában azon vettem észre magamat, hogy nincs is igazán kedvem menni. Ha nem vagyok potenciálisan bent a legjobb háromban mi a fenének utazzunk 2,5 órát? A táj megvár, ha annyira kíváncsi vagyok rá, ezért nevezési díj ide vagy oda, szarok rá, lemondtam magamban. A lányokat otthon a hír persze nem igazán rázta meg, hogy másnap mégsem kell korán kelni és nem kell kocsikázni sem.
Miután ezt megbeszéltük, kicsivel később kaptam egy sms-t rég nem hallott -még az előző ovis- barátnő anyukájától, hogy itt vannak a környéken a nyaralójukban, szívesen találkoznának velünk szombaton. Hát volt ám nagy örömtánc, mikor megtudták a lányok, hogy Linea holnap jön hozzánk. Én is örültem nagyon, tiszta szívből, mert anno többek között emiatt a szoros gyerekbarát kapcsolat miatt is volt oly nehéz döntést hozni a szigetre való költözéssel kapcsolatban, erre tessék...

Szombaton így aztán Lineáék nálunk ebédeltek és nagyot játszottak a lányok. Kiderült, hogy a szomszéd szigeten van a nyaralójuk, kb. 6 perc motorcsónakkal míg átérnek és ahogy mondták, az egész nyarat itt szokták tölteni. Szóval annak ellenére, hogy látszólag eltávolodtunk, mégis közeli szomszédok lettünk! Első víziszomszédaink :)

Rozi is nagyon szereti Linea-t


De a mesénk nem ér itt véget. A másik nagy dilemmánk a szigetre költözéssel kapcsolatban a zeneiskola kérdése volt. Lujza már régóta vágyik arra, hogy hegedűlni tanulhasson, fel is vették a Skien-i zeneiskolába, de azt az elköltözés miatt le kellett mondani. A Porsgrunn-i zeneiskolába pedig májusban volt a hivatalos jelentkező, így nem mertük ígérni Lujzának, hogy lesz hely idénre.

Pénteken levelet kaptunk, mely szerint jövő kedden várnak bennünket ismerkedésre. Hurrá!

Miután Linea elment, Rozi elszomorodott, kérdeztem mit csinálna szívesen: Repülni szeretnék! Így a vasárnap körül nem sok kérdés maradt :)


Háló itt a torony. Felszállási engedélyt megadjuk!

Repülök!

Én is

Mami is


Én most egy kis mókus vagyok

Készül a vacsora






Rozi megtalálta álomtelefonját a tengerparton. És nem rózsaszín :)



Akit pedig mindez nem derített jobb kedvre, annak üzenem:

"Nem ég a ház, csak átépítjük!"

1 megjegyzés: