Norvégia Királyság

Tegnap este húgoméknak köszönhetően Oszlóba érkeztem és itt töltöttem az éjszakát. Ma, péntek reggel pedig felkerestem Sverre barátomat, aki egyben kollégám is a cégben, azonban oszlói. Csupán a munka miatt tölti a hét nagy részét Porsgrunnbe, a pénteket már otthonról menedzseli. De már ez sem tart túl sokáig, mert október végétől búcsút int nekünk és itt Oszlóban folytatja pályafutását. Sokat kellett csiszolódnunk, mert cégen belül "versenytárs" volt, ugyanis ő is terméktervező. Három évvel fiatalabb nálam, ennek ellenére tőle is tudtam mit tanulni... Most meg már érzem, hogy hiányozni fog! A sok hülyeségével együtt :)
Na mindegy, most már legalább tudom hol lakik, és legalább Oszlóban is van egy lokál patrióta barátom! Egész nap tekeregtünk a városban, ami igazán nagyszerű hely! Hasonlóan jó Budapesthez, csak éppen kisebb, így kényelmesebb bejárni. Itt is közel a természet, dombok övezik és múlt és jelen szoros összefonódásban festi az utcaképet. Ettől színes és izgalmas minden, nincs két ugyan olyan utcasarok.
Itt a rohanás még nem egyenlő mások eltaposásával.
Oszló dombjai réges-régen legelőknek és gazdaságoknak adott otthont. Mára a legelők beépültek, azonban a gazdasági épületek többsége fennmaradt és szerves részét képezik a városképnek. Sverre otthona közelében is található egy 1650-ben épült tanya, ami ma antikosként üzemel. Piszok drágán lehet kapni régi ajtókat, ablakokat, kilincseket, rozettákat stb...de legalább az áruk mellett lelkük is van.

Jobbra a gazdasági épület, balra régebbi lakóházak. 

Egy-egy kilincs kb. 40.000HUF

Itt trend helyett, rend a lelke mindennek!

A káprázatos kilincs bazárt követően leakasztottunk magunknak két bér bringát a rendszerből és azokkal ereszkedtünk alább a nyüzsgő városi életbe. Útközben találtam egy pont Rozinak való házat :)

Tagsági díj 4000HUF/év! Ez elég jó motiváció.  Felvételt követő 3 órán belül le kell tenni a kb. 50 belvárosi állomás valamelyikén.

Úgy rózsaszínű, hogy nincs Barbie szaga, így kedves

Átgurultunk a felrobbantott kormányzati negyeden, ahol meg kellett állnunk mert valami nagyon mély kisugárzása van. A deszkákkal fedett ablakok sokkal többet rejtenek, mint üres helyiségeket. Ezek nem csak épületcsontvázak, ezek az emberi lélek legsötétebb részeinek tükrei is. Még ha nyüzsög is a város egy utcával odébb, itt csend van. A hírekben nem látszódott a pusztítás mértéke, pedig tornyosul. Itt sokkal nagyobb a kontraszt a múlt és jelen között. Még ma is hallani a falak között a robbanás és sikolyok hangját. Ez a borzongató, nem is a látvány.

A rövid elgondolkodás után ereszkedtünk tovább, közelítettünk tenger szinthez. A szűk kis utcákon keresztül  egyszer csak kiértünk Oszló sétálóutcájára. Nagyon érdekes volt hirtelen a sok ember látványa, és a pláne, hogy valahogy most jól esett ennyi ember közé pottyanni.

Háttérben a "Slott". A királyi család palotája.

"Storting" direktbe fordítva: "Nagy dolgok". Otthon ezt hívjuk parlamentnek.

Aztán ha már Norvégiában vagyunk, megvacsoráztunk egy japán étteremben. De talán majd Japánban sor kerül egy norvégra is :) Aztán elbúcsúztunk. Sverre haza én meg vissza a városba, csak kicsit villamosozni meg ilyenek, mert ezt mindig is jó játéknak tartottam. Felülni valamire, aztán hagyni, had menjen, majd érünk valahová, közben meg nem kell mást tenni, mint élvezni a kilátást! Így keveredtem este 8-kor a Vigeland Parkhoz, ahová nem jutott túl sok közvilágítás, de nagyon kíváncsi voltam az ember szobrokra. Sokan mondták már, hogy milyen különleges és érdekes ez a hely, de nem tudtam miért.

És tényleg az! Hihetetlen mély érzelmeket hordoznak. Meztelenek mind egy szálig, de a testi ideál tükrözése egyáltalán nem központi téma, mint pl. az itáliai Dávid és barátai esetében. Itt a lényeg az érzelmek megjelenítése gesztusokon, mozdulatokon keresztül, úgy, hogy a testi részletek minimálisak. A férfi és nő, a férfi és férfi, a nő és nő, az öreg és fiatal, az anya és gyermek vagy apa és gyermek érzelmi kapcsolatának megjelenítése, ráadásul maga a formát öltő anyag (bronz vagy kő) statikus és rideg. Lenyűgöző. A művészet, mint az emberi lét metaforája! Jó érzés ilyen perspektívából is szembesülni, hogy mi az ami emberré tesz bennünket!

Ez a hely legalább még egy kört megér világosban :)