Boldog karácsonyt!

Gondoltuk a karácsony majd egy külön bejegyzés lesz, de annyi minden történt mostanában, hogy most egy super-size összevont kiadással jelentkezünk.
Legutóbb, ha jól emlékszem az első havunkat sirattuk, még Z-nél...
Legnagyobb változás itteni életünkben, hogy végre saját otthonból jelentkezhetünk. De nem rohanok így előre, mert előtte volt még egy fantasztikus Lujza balett előadás, ami afféle Luca napi ajándék is volt.

Luca tényleg meglepődött, mert az előadás az Ibsen-házban volt, ami egy nagy művelődési ház Skienben. Közel 1000 néző volt, ugyanis a tánciskola összes növendéke fellépett. Így a teljes műsor két és fél órásra siekredett. Lujzáék csoportja kétszer szerepelt, egyszer az elején, másodjára pedig vagy másfél óra múlva. Addig "back-stage", az öltözőjükben rajzolt és mesét nézett a rengeteg gyerek. Két önkéntes norvég szülő vigyázta őket, én meg egy elég intenzív nyelvlecke áldozata lettem. Már régóta láttam a gyerekeken, hogy figyelnek a szemük sarkából, hogy kik is vagyunk mi, akiket egyáltalán nem lehet érteni... aztán most a hosszas várakozás ideje alatt megeredt a nyelvük, én meg minimális nyelvismerettel próbáltam megérteni mit is karattyolnak. Így tanultam meg aznap többféle keksz és hasonlóan fontos dolog norvég nevét :) A sokszoros visszatapsolás után ajándékhalmokat fogadott a művésznő, majd 9 óra magasságában sikerült hazaindulnunk. Én igazándiból csak taxi szerepet játszottam, ugyanis ezen a napon volt a  céges karácsonyi vacsora is, este 6-tól, így oda szaladtam tovább. A közös evésről lemaradtam, de maradék jutott bőven így is, sőt másnap és harmadnap is a maradékot ettük bent az irodában ebédre. Amikor megérkeztem, éppen vetélkedő zajlott, így abban sikerült aktívan részt vennem, volt távirányítós autóversenyzés, konkurens logorészlet és kolléga arcrészlet felismerős játék ami elég jó hangulatot alapozott. Majd a díjak kiosztása után kezdőtött a karaokee, amit még soha nem próbáltam, de mivel itt a fél társaság már mata volt, gondoltam kísérletezhetek. Végül hajnali 3-ig "szórakoztattuk" a közönséget a spontán alakult, lelkes 3 fős bandánkkal. Mivel az est további részében is vezetni kényszerültem, így a jeges csapvíz mámorító hatását élveztem.
Másnap hivatalosan is csak késő délelőtt kellett megjelenni az irodában, így kaptunk az alkalmon és Lucával, gyerekekkel elindultunk bankszámlát nyitni, mert végre megérkezett a norvég személyi számunk, ami itt a kulcsa a hivatalos létnek. Enélkül az ember itt csak turista. Ahhoz, hogy ilyet kapjon valaki, ahhoz kell egy érvényes munkaszerződés. Elég kacifántos a dolog, kissé túlbüroklatizált a rendszer, de amikor minden hivatalos dologgal elkészülünk, annyi előnye lesz a rendszernek, hogy nem kell majd 10 féle kártyát és számot őrizgetnünk és megjegyeznünk, hanem a bankkártyánk lesz a személyi igazolványunk, a lakcím kártyánk stb. Ezt kell majd minden hivatalban lobogtatnunk, amikor ügyezünk. Azt hiszem :)
Szóval költöztünk: ez nem a folyóparti lakás, hanem egy teljesen másik. A folyópartiról lekéstünk, de nem baj, mert ez nagyobb és sokkal Naposabb. Az ingatlanos ember csütörtökön hívott, hogy megérkezett a pénz, amit elutaltam neki (3 havi kaució+1 havi bérleti díj) és találkozzunk szerződést aláírni. (Kicsit félelmetes volt, hogy a hivatalos dolgokat az utalás után kezdtük el, de hát itt ez a sorrend, készpénzben meg ekkora tételt nem lehet intézni helyszínen). Szóval még aznap megkaptam a kulcsokat, persze előtte tételesen mindent átnéztünk, hogy jól működik-e, ami sérült, azt listára felvezettük, nagyon korrekt volt az átadás. A fűtést bekapcsoltam (elektromos padlófűtés az alsó szinten, fent meg csak a fürdőben), hogy meleg lakás fogadjon majd minket, amikor költözünk.
Aztán dec. 16-án, pénteken megint lezártunk egy korszakot. Délután megpróbáltuk visszaállítani Z lakásában a beköltözésünk előtti állapotot. Z lakása szivárvánnyal búcsúzott tőlünk.

Fura érzés volt pakolni. Már egészen megszoktuk azt a környéket, elég sok munkatársamról kiderült, hogy a közelben lakik, erre most teljesen új helyre jövünk (kb 25km-re).
Azt is leírhatom, ha Z nem ajánlja fel a nála lakás lehetőségét, akkor szerintem a norvég projekt kudarcba fulladt volna. Úgyhogy mégegyszer köszönjük a támogatást! (az összes itthoni-otthoni barátunknak, családunkank és a nagy könyv írójának is)

Na de, ott tartottam, hogy költözés:  az autót teljesen megpakoltam, de a dolgaink fele nem fért be, így két kört kellett kocsikázni. A lányok nagyon örültek az új helynek, pontosabban annak, hogy van külön szobájuk és még fürdőkádunk is van! Mivel Rozi még nem érti, mi az hogy bérelni, ezért ő folyamatosan azt hajtogatta, hogy mennyire örül, hogy ezt a házat megvettem.

Ez itt a házunk, alul élünk, fent hálunk

Kilátás a konyhából

Ez itt a mi utcánk, Merdin vegen

Szomszéd kertje

Ja, annyira nem volt meleg, mint ahogy elképzeltem....de pár nappal később kiderült, hogy a termosztát elromlott a földszinten, ezért nincs fűtés. A tulaj nagyon kedves volt és azonnal hívatott szerelőt, aki hozott új termosztátot és megígérte, hogy ezzel hamarosan meleg lesz. Igaza volt, már tényleg nem fázunk.

Aztán 20-án megérkezett Luca anyukája, aki életében most repült először, ráadásul át kellett szállnia Amsterdamban. Nagyon izgult, de végül mosollyal az arcán szállt le a gépről és elmondása szerint élvezte az utat.
23-áig dolgoztam, addig esténként készülődtünk az ünnepre. A dobozok kipakolása helyett sokkal inkább a ház csinosításával foglalkoztunk.
Az időjárás kegyes volt és a kevéske hó kitartott karácsonyig. Így nagyon hangulatos volt a környék. Minden ház ablakában világít valamilyen téli dísz és a bejárati ajtókban gyertyaláng táncol. Kellemes és megnyugtató még egy utolsót kinézni az ablakból lefekvés előtt...

Jutott az asztalra finom bor Tótiból (Káptalantóti)

Végre előkerültek a mézeskalács formák is a konyhás dobozból

Az elmúlt napokban sokat sétáltunk, főzőcskéztünk és próbáljuk feltérképezni az új környéket. Mami csempészett mákot, így a mákosguba sem maradhatott el :) Tegnap előtt magmutattuk Maminak a kempinget, ahol norvég pályafutásunk kezdődött.

A házunk a város szélén áll, sok a szántó a közelben

Séta közben a legjobb frissítő a "hófagyi"

Lujza művészfotó

Lujza kedvenc Tündér-fája a szántó közepén

Lujza Troll

Kemping strand

Jó buli lesz itt nyáron

Skien, belváros

Lovarda Skienben

Ma pedig egy gyönyörű helyet fedeztünk fel véletlenül tőlünk 25km-re északra (csak úgy elindultunk kocsival). A Telemark Canal (105 km hosszú folyami hajózási útvonal, 72 méteres szintkülömbséggel, 18 zsilippel ) részét képező tóhoz értünk, aminek a partján befagyott pocsolya várta a gyerekeket és ragyogó napsütés, 9 fok.

Önkiszolgáló "jégcsap fagyi" bolt az egyik sziklán

Nemrég dőlhetett ki, volt vagy 150 éves

Mini korcsolya pálya

Gyönyörűek voltak a színek, tiszta tavasz volt. Óriás kő padok simára csiszolt felületei kúsznak bele a tóba, melyek egy részét tükör jég borít. Így helyenként akár 10 méteres jégcsúszda vezet egyenesen bele a vízbe, óvatosnak kell lenni, hová lép az ember.

 Én olyan extázisban voltam, hogy a tóparti óriás köveken ugráltam kersztbe-kasul, hogy jó fotókat készítsek a telefonommal. Ennek az lett a vége, hogy egy óvatlan pillanatban valahogy elhajítottam a telefonomat, repült vagy 2 métert, aztán ráesett a kövekre és habár a víz távol volt, a lendület magával ragadta és szépen pattogott lefelé, majd a jeges szakaszhoz érve még nagyobb sebességet szerzett és megállíthatatlanul csúszott a tó felé, végül egy elegáns "plugy" hanggal -csobbanás nélkül- tűnt el a tóban. Elsőre nagyon megrémültem, hogy egy korábbi nagyon jó fotóm odavész a mai napról, de közben már vetkőztem és pár másodperc múlva már alsógatyában ereszkedtem a telefon után. Attól féltem, hogy én is csúszdázni fogok, de aztán leértem a saját lábamon a vízhez, ami szép tiszta volt, így jól láttam a telefont. Meglepő módon a víz nem is volt annyira hideg, igaz csak térdig kellett megmártóznom.

Megtaláltam :)

A telefonnak szerencsére kutya baja se lett, tehát igaz amit a reklámokban hírsztelnek róla, ez tényleg "outdoor" telefon. (Sony Xperia Active)
Rozi közben az öböl túloldaláról kiabált: "Papa én is nagyon fázom, úgy szeretnék veled fürdeni!" Mikor odaértem hozzá, meg kellett nyugtatnom, hogy nyáron Ő is fürödhet majd itt velem.
A kalandos séta után jól esett otthon az ebéd, ahol Z-t is vendégül láttuk. A lányok nagy örömmel fogadták, és mindenáron marasztalni szerették volna, hogy most Ő aludjun itt...

Boldog karácsonyt és kellemes új évet kívánunk! A képpel, amiért a tó fenekére is leúsztam volna :)