Nesze neked...

Ma a nap nagy részét újabb magyar barátainknál töltöttük, akiket a múlt heti magyar találkozón ismertünk meg. Ebéd előtt lementünk sétálni a közeli strandra, ahol épp egy kisiskolás csapat tartott kinti foglalkozást.
Ez itt természetes, és korábban hallottam már róla, hogy sokat vannak kint, de azon azért ledöbbentem, hogy a kis másodikas gyerekek úgy játszottak a 6 méteres sziklafal tetején, hogy a felügyelő rájuk sem hederített. Nem vagyok egy szívbajos fazon, de amikor először odanéztem, azért meghökkentem rendesen, már láttam előre, ahogy csúsznak le a tengerbe, jó esetben a homokba. Nem tették....

Sziklamászó csoport a háttérben

A lányok vígan kotortak a homokban, kagylót gyűjtöttek és Rozi nagyon jó fej volt, hogy nem ment be a vízbe fürödni :)

Mama csak ezt a kicsi kavicsot kiveszem innen!

Lujza anyuka bőszen sétáltatta gyermekét és bélelte a hordozót kagylóval

Kilátás a szívbajos szikláról

Na de amiért igazán írok, az két érdekes email amiket ma kaptam. Az egyiket egy Skien-ben élő fickó írta (ebbe a vásorsban terveztük a letelepedést), hogy december 2-tól kivehetnénk a szuperklassz folyóparti lakását, mert a nyugati parton kapott állást, és oda fog költözni.
A másik e-mailt a nyugati partról kaptam, hogy szeretnének alkalmazásba venni egy olajipari cégnél, ahol igazándiból fogalmam sincs, hogy mi lenne a feladatom, mint ipari termék- és formatervező mérnök, de tetszik nekik az anyagom. Lehet, hogy a tenger alatti sárga acél csöveknek kéne új színt kigondolni? Vagy olajoshordó "imidzs" váltásra készülnek?! Passz. Annyit tudok, hogy november végén kezdhetnék és jövő hét elején küldenek majd részletes szerződéstervezetet.
Egyenlőre én nem bírom kommentelni a dolgot. Most épp feldolgozom. Feldolgozzuk.

Holnap kirándulás a terv, ott majd tisztul az elme :)