Bocs, de valahogy nem jött az ihlet. Talán mert vártuk, hogy olyan történjen, amire várunk, hogy történjen. De eddig nem történt, helyette történt sok más. És leírom mindet, még ha talán annyira nem is izgalmas.
Ugye azt már korábban írtuk, hogy Z-vel gyakorlatilag eltartási szerződést kötöttünk, ami effektíve annyit jelent, hogy amíg ő minden nap keményen dolgozik, addig mi boltba járunk, főzünk -na jó, inkább a Luca-, takarítunk, és megsétáltatjuk a gyerekeinket, hogy hamarabb elaludjanak esténként, de nem.
Múlt hét pénteken főzési szabadnapot adtunk Lucának és Z-vel hortobágyi húsospalacsintát készítettünk.
A folyamatokat mérnöki precizitással osztottuk fel egymás között :) A végeredmény elég jó lett, egy hangyányit lett talán száraz, de finom volt! Norvégiában is igaz, hogy a konyhában legjobb gyűlni...
Lucának érdemes volt begyömiszkölnöm a színes fonalakat a tetőboxba induláskor. Vilmának pompás kis sapkát rittyentett, azaz horgolt valamelyik este.
Aztán szombaton elkocsikáztunk mindannyian Oslo városba, Z-t vittük ikea-ba és meglátogattuk Katát (húg of G) és Andrist kollégiumi mini lakásukban. Andris szuper pizzával és kuglóffal várt minket. Mindent ő készített, semmi fagyasztott maszlag.... evés után elmentünk sétálni a közeli kis tóhoz, ahol Rozi óriási extázis közepette szórta a száraz kenyeret a kacsáknak. (Itt nem menekülnek a kacsák a gyerekek elől, hanem kijönnek a partra a kenyérért, és a szárazföldön vesznek össze.)
 |
| Vilma és Kata Nagynéni. Pálinka után... |
 |
| Művésznők a norvég TF bejáratánál |
Vasárnap szeretetcsomagunk érkezett Magyarországról. T, az építőmérnök kollegina, Z munkatársa jóvoltából, aki röpke hetet töltött Budapesten. A plussz bőröndben volt sok magyar finomság és téli ruha a lányoknak, mert valahogy amit mi csomagoltunk nekik, azt kinőtték a büdösök. Télnek egyenlőre nyoma sincs, de bármikor ébredhetünk fehér tájra.
A hétvége gyorsan telt. Aztán kezdődött ez a hét, aminek mindjárt megint vége van. Munkát még nem sikerült találnom, habár most csak kifejezetten szakmait (ahhoz közelit) kerestem... viszont vettem téligumit. Csak tudnám miért nem otthon? Na mindegy, a képzeletbeli norvég fizetésemhez képest nem volt drága. (Mindig csak képzelődik, de már vagy 5-ször elköltötte a képzeletbeli első norvégiai fizetését képzeletben...)
Kedden voltunk Luluval baletton, elsők között értünk, így ő is kapott az aznapi órára nyuszifület. Nem értettük milyen apropóból, de tetszett neki :)
A balett hatására Lulu már szuperul számol norvégul tízig. Nagyon jó lenne már neki mindennapos gyerek közösség.
De ahhoz, hogy oviba irassuk, kéne tudnunk, hol fogunk lakni. Ahhoz, hogy tudjuk hol fogunk lakni, tudnunk kéne hol fogok dolgozni. Na de ezt majd meglátjuk. Addig marad a családi napközi Z-nél, magántanulói státuszban. Egyébként azt tudtam meg, hogy itt 6 éves korukig nem tankötelesek a gyerekek, szóval az ovi nem is lenne kötelező, persze ettől függetlenül járnánk majd.
Balettról kb. 6-7 felé érünk haza, Rozi ha nem tud napközben aludni, képes a drágám bárhol elszunyókálni. Így történt ez most kedden is, amíg mi hazaérve vetkőztünk, ő Vilmán bóbiskolt.
Kreatívak a mindennapjaink...
És Lujza már nagyon ügyesen el tudja altatni Vilmát, ha éppen ő is álmos :)
Most más nem jut az eszembe. Sziasztok!
Köszönjük!
VálaszTörlésPuszi, Soma, Luca, Andrejja