Jó helyre borult a bili :)

Na hello Kedves Olvasók!

Mindig akartam írni, csak elfeljtem blog írás közben , ezért most ezzel kezdem, a többi úgy is felejthetetlen. Szóval tök jó, hogy írogatunk, de Ti is adjatok már életjelet!
(tisztelet a kivételnek)
Drága feleségem örömmel fogadja a hívásokat magyar telefonjainkon. Nektek nem kerül többe, mintha otthon lennénk, csak mi fizetünk 36 forintot percenként a fogadásért. De ezt vállaljuk :)
Persze az emailt és a szkájpot is kedveljük, sőt Zsolti barátomnak köszönhetően most már kitűnő a hangminőség!

Hálló-hálló

A biletta szerint a "Magyar Posta Tulajdona"

Szülinapom alkalmából azzal lepett meg, hogy kibelezte a stúdióban maradt bakelit ereklyémet és frissítette a 21. századi szabványoknak megfelelően. Király lett, nem bánom, köszi! Viszont amikor jöttök, hozzátok magatokkal a tárcsát is :)
All rights reserved Virtual Design Bt.

Szóval vasárnap ünnepeltünk. Tengeri menü volt az étlapon. Régóta szemeztünk már a fagyasztó ládából kapható apró rákocskákkal. Olcsóbb, mint a csirke, de egészen eddig gyűjtöttük az elhatározást az elkészítéséhez. Nagyon fini egyébként, kicsit édeskés és rágós mint a nyúl. Kell hozzá idő, míg megpucolja az ember, de a gyerekeknek tetszett az új módi...

Megfogni még nem merték

Nyisz-nyisz fej, páncél kinyit, és ott a kincs 

A végeredményről sajnos nincs kép, de megpróbáljuk megismételni a közeljövőben a gasztromókusok kedvéért. A torta mi más, mint Sacher, de ezúttal zöld békákkal spékelve Rozi kívánsága szerint.

A vasárnapi szülinapozás után lekocogtam Thoril nénihez, hogy lepapírozzuk a koccanásos balesetünket. Nagyon megkönnyebbültem, miután a betétlapon elismerte, hogy ő a hibás. Most már csak arra vagyok kíváncsi, itt mennyire kapkodnak a biztosítók, amikor kártérítésről van szó.

Aztán a hétvége hátralévő része arról szólt, hogy rágódtunk a stavangeri munka ajánlaton. A szerződés tervezetet minél többször olvastuk át, annál több kedvezőtlen részletre bukkantunk. Nem voltam boldog tőle.

Hétfőn reggel gyereköltöztető kergetőzés közben hívott az akkumulátoros cég vezetője, hogy ha ráérek, teremjek náluk 1 óra múlva interjúra. Teremtem. Annak ellenére, hogy nem nagyon volt szabad idejük, másfél órát beszéltünk, beszéltettek. Kiderült, hogy CATIA programmal terveznek, amit én még speciel életemben nem használtam. Majd végezetül egy rövid üzemlátogatáson vettem részt. Búcsúzóul azt ígérték, hogy csütörtökig jelentkeznek.

Másnap délelőtt épp Luca panaszolta egy kedves barátnőjének telefonban, hogy mennyire ebül állunk és pont mire végzett ezzel (szóval jó fej a sors, hogy ezt megvárta, mert ez már nagyon kellett), csörgött a telefonom. Mr. Akkumlátor hívott, hogy mindent összegeztek -ilyenkor szokták úgy folytatni: "but we are sorry...."- és mondjam meg neki mikor tudok kezdeni. Hú, el nem tudom mondani mennyire örültem, rávágtam, hogy holnap. Gondoltam magamban totál nem érdekelnek a részletek, annak örülök, hogy maradhatunk itt az újdonsült barátaink közelében és ilyen klassz területen dolgozhatok majd. Azért gyorsan bemondta  még a fizetést, de vissza kellett kérdeznem, mert nem akartam elhinni. Konkrétan másfélszer annyit ajánlott, mint a stavangeri munkaerő kölcsönző az olaj paradicsomból. Habár hangsúlyozom, ez most másodlagos volt számomra és ha annyira nem is szeretem a tejszínhabot, még is csak hab a tortán! 

Értelmetlen dolognak tartom a pénzt és nem szeretek felvágni ilyen dolgokkal, de nem bírom megállni, hogy ne írjam le, mennyire vicces, hogy az egy éves bruttó fizetésem elvileg több lenne, mint amennyiért eladtuk a budai lakásunkat. Szóval ezért gondolom, hogy értelmetlen a pénz....

Na és akkor még egy picit a cégről, hivatalos nevén Miljøbil Greenland AS. Ők egy 30 fős csapat, összesen 15 féle nyelvet beszélnek a dolgozók, tehát elég nemzetközinek tűnik a dolog. Ahogy már korábban írtam, akkumulátorokat és akkumulátor rendszereket fejlesztenek járművekhez. Nagy részben a TATA tulajdonolja őket, akinek saját elektromos autó modellje is van. Ez a terület még gyerekcipőben jár, de van jövője, ezt hiszem én is. A norvég állam három különbőző projektet támogat, ami azért dícséretes, mert már az egy állami projekt is nagy számba megy a vállalatok körében. De hát errefelé kiemelten támogatják az értelmes dolgokat. A munkahelyem webcíme miljobil.no , amíg betanulom a CATIA-t, addig az a feladatom, hogy tervezzek új weboldalat. Bemelegítésnek szuper! Hétfőn kezdek 6 hónapos próba idővel!

Addig házi feladat, hogy holnap családostul betámadjuk a bevándorlási hivatalt és a munkaszerződéssel hadonászva átkapcsolunk turista osztályról hivatalosan itt tartozkodósra. Valamint beköszönünk a helyi apeh-hez, hogy szeretnénk mi is aktívan támogatni a norvég állam fenntarthatóságát!

Köszönjük a szurkolást!

Ja, és már annyira hozzászoktam, hogy Z-nél vagyunk, hogy majd el felejtettem, még egy albérletet sem ártana találnunk végre, valahol a szomszédban :)

Vilma is búcsúzik mára