30:3

Ahhoz képest, hogy semmi nem úgy történik ahogy elképzeltem, egy csomó minden más történik. Néha már nekem is sokk.
A hét teljesen normálisan indult, hétfőn elküldte az ember Stavangerből a szerződéstervezetet, ami akkor még elég jónak tűnt. Valamint személyes interjúra hívott péntek délre, de ezekről majd később.
Aztán voltunk baletton ugyebár kedden, de ezt már mindannyian jól tudjátok ;) Viszont Lujza annyira profin leplezi, hogy egy kukkot nem ért, hogy öröm nézni. Na jó, ezt-azt már biztos megért. A lényeg, hogy annyira jó nézni őt, ilyenkor én is meg bírok feledkezni minden problémámról.
És T-nek, a szállítónak köszönhetően sikerült feltölteni a szipi-szupi zsebkameránkat, így most Lulu balett-előadása HD-ben is megtekinthető egy kis norvég nyelvleckével fűszerezve :)

Na, aztán jött a szerda. Nem terveztem még, de harminc éves lettem. Ennek örömére úgy indult a nap, hogy autóval boltba menet egy néni oldalról nekem jött, viszont nagyon szépen sütött a Nap. Egyébként semmi vész, csak egy kis anyagdeformáció... holnap (vasárnap) fogjuk megbeszélni ki, mennyire volt hibás. Morten -a norvég bringástárs, aki karosszéria lakatos, fényező- nagyon jó fej volt, mert ideugrott rögtön a helyszínre, hogy segítsen simítani az ügyet, délután pedig az autó ajtaját. Logó műanyag szegéllyel mégsem lehet Stavangerbe menni!
Napközbe még sikerült egy jó kis stresszoldó családi sétát összehozni. Lenéztünk Z irodája és Morten műhelye felé...

"Autópálya" Kristiansand ill. Stavanger felé

A napfényes szikla nem csak a kirándulók körében kedvelt

Örömteli kődobálás az éppen befagyott tóba

A Nap már olyan alacsonyan jár, hogy a fenyők ide már nem engedik be a sugarait

Délután újabb sms üzenetem érkezett, egy helyi cég vezetője érdeklődött felőlem. Elektromos járművekhez fejlesztenek/terveznek akkumulátorokat. Elvileg a jövő héten találkozunk. Egyébként hozzá a legújdonsültebb magyar barátunkon keresztül jutott el az anyagom...

Estére összeült a lakóközösség és fergeteges szülinapi krumplifőzelékezést tartottunk, majd jött a tömény gyönyör: Sacher torta Luca módra. Nagyon finire sikeredett, ez most a daubnerest is überelte.

Ennyivel mentem a kereszteződésben

Lulu ajándéka nem egyszerű rajz, hanem plasztika: Árnyékot adó fa

Csütörtökön elkocsikáztam Stavangerbe. Utamon D -a tűzvédelmi mérnök, munkakereső magyar állampolgár, T építőmérnök kollegina barátja- kísért, mert még ő is ráér. 396km-t kellett autókáznunk, ami elég fárasztó volt, mert itt gyakorlatilag nincsen autópálya. A legtöbb helyen 70, max 80km/h a határ. Sötétedés után (3/4 5) pedig még nehezebb, mert nincsenek útszéli fényvisszaverő oszlopok, a festés alig látszik, kész orosz rulett egy-egy kanyar. 5 órába telt az út. Egy jó fej magyar srácnál szálltunk meg, akit a húgomon keresztül ismertünk meg. Éjfélkor feküdtünk és 3/4 5-kor keltünk, mert ő korán jár dolgozni, így mi a reggel hátralevő részét az autóban töltöttük. D aludt, én meg laptopon készítettem elő az anyagomat az interjúra.

11 óra a találka időpontja. Már ott voltam 20 perccel előbb, de hiába, az emberem 11:23-kor érkezett. Most így hogy vegyek fel valakit főnöknek?!

Mint kiderült, ő egy mérnöki tanácsadó cégnek a vezetője, és a saját embereit közvetíti különböző projektekre. Magyarul munkaerő kölcsönző. Délre mentünk egy potenciális ügyfélhez, aki gondolkodik azon, hogy kibéreljen-e engem egy 6 hónapos projektre. A feladatkör hihhetetlenül "izgalmas" lenne: az olajos biznisz úgy működik, hogy az olajtársaság bérli a fúróplatformokat egy adott társaságtól. Minden műszaki- és biztonságtechnikai fejlesztés a platformon a bérlő  feladata. Az üzemelő platformok akár 15 évesek is lehetnek, de mivel minden évben változtatnak rajtuk, a műszaki dokumentációkat folyamatosan frissen kell tartani. Egy platform üzemeltetési díja napi 6 millió korona (kb. 240M Ft), így ha valami miatt (pl. nem fér be egy új generátor oda, ahová tervezték, mert közben már mást is odaépítettek, de ez a műszaki dokumentáción még nem szerepelt) akár egy fél napig áll a termelés, akkor durci a bérlő.

Ezért most az a legújabb módszer, hogy lézerszkennerrel beszkennelik 3 dimenzióban a platform adott szintjeit, majd az így kapott óriási digitális pontfelhőből kell tervező program segítségével digitális, precíz 3D modellt építeni. 

Szóval ez egyfajta digitális leltározás. Nulla kreativitást igényel véleményem szerint, olyan, mint szalag melett dolgozni, ők "daily rutin work"-nek hívják.

De jelenleg nem ez a legfőbb problémám, hanem a leendő főnök hozzáállása, egyénisége, magatartása. 5 órát töltöttem vele összesen, de nem látom, mit tudnék tanulni tőle. Kinézett nekünk egy 50nm-es kétszobás lakást, hogy az kezdetnek jó lesz. Az utolsó órában már szabadulni szerettem volna, mert sokadszorra beszéltünk ugyanarról... és a Rozi meg ma 3 éves!!! siettem volna hozzá. 

Végül pont akkor léptem be az ajtón, amikor született, 23:47-kor. Ő már aludt, így csak egy álompuszival tudtam felköszönteni. Vasárnap bulizunk!

Skien